Nos, eljött ez a nap is. Véget ért egy számomra november óta tartó verseny, a TENSI világutazó-kereső játéka a vetélkedős döntővel. Az alábbiakban ennek a március 12-i délutánnak a krónikáját olvashatjátok, de még inkább nézhetitek. Merthogy ez alapjában véve mégiscsak egy videoblog. A kamerát Diós Dániel tartotta a kezében, és mivel ő az én ismerősöm, a videók (amellett, hogy kép- és hangminőségben nem a legjobbak) erősen Bálint-központúak. Ez van.
Katt, és itt a tudósítás képekkel és rengeteg videóval!
A verseny első fordulójára a kisfilmemet november 2-án forgattam le, 140 nappal később pedig a verseny döntőjére voltam hivatalos. Az első filmem rengeteg szavazattal, de végül a TENSI döntése értelmében 131 jelentkező filmje közül jutott be a legjobb százba. A második kisfilmem, amibe a két évvel ezelőtti amerikai utam emlékeit igyekeztem belesűríteni (a blogom olvasói a teljes 39 részes "Bálint menni Amerika"-naplót megtalálják kicsit lejjebb görgetve), végül 418 szavazattal a 4. helyen zárt, amivel tizenhat társam mellett bekerültem a 17 fős vetélkedős döntő mezőnyébe. A döntőt a BGF egyik aulájában rendezték meg és így hangoltunk rá:
Ratkai János, Török Petra (angol), Vakhal Annamária:
Magyar Zoltán, Gyimesi Orsolya, Németh Flóra:
Parádi Gergely, Kovács Viktória, Gyukin Milován:
Gyémánt Balázs, és a helyszínen is, és azóta is sok visszhangra lelt bemutatkozással Tóth Bálint, avagy hogyan lehet három, angolul is értelmetlen mondattal sikert elérni.
Miután lementek a bemutatkozások, ki kellett töltenünk egy totót, majd a zsűri tagjai egyénenként értékelték a játékosok filmjeit nyilvánosan. Ez látható alább, illetve az első rész utáni eredményhirdetés. Mert hogy a zsűri tagjai a korábbi két film, a bemutatkozások és a totó alapján pontoztak, és a 17 főből a legtöbb pontszámot kapott 5 fő került be az este második részébe, a szuperdöntőbe.
A második feladatban egy videóról (ahol egy béna csávó szörfözni tanult) kellett írnunk egy blogbejegyzést 4 perc alatt, majd felolvasni. Ebből a fázisból csak az én produkcióm van meg, de a legutolsó feladatból mindenkié.
Itt egy mobiltelefonreklám videóját kellett kommentálni egy percben. Az est szépséghibája velem esett meg, mert a "segítők" a felkészülő szobában nekem azt mondták, hogy egy kommentet kell írnom. Kommentet, ami 2011-ben magyarul hozzászólást jelent. Így történt meg az, hogy én szépen leültem, megvártam, amíg a film lepörög, majd utána felolvastam a velős kommentemet. Apa is azzal fogadott utána, hogy "Mi van, feladtam?", mert hogy azt hitte én itt fogok virítani, mert gyerekkoromtól kommentátornak készülök. Hát, én virítottam volna... A többiek viszont viccesek voltak, nézd végig! :o)
Eredményhirdetés:
Az első rész után úgy fogalmazott Buza Sándor műsorvezető, hogy a legjobbak közül is az öt legjobb került a szuperdöntőbe. Én már előbb is úgy fogalmaztam, hogy inkább a legtöbb pontot kapó jutott tovább. A szuperdöntőt viszont kétséget kizáróan a legjobb és a feladatra leginkább alkalmas személy nyerte meg. Mind videóban, mind szóban, mind kiállásban, mind ötletességben, mind humorban topon volt, korrekten versenyzett, emellett még jó fej is: GYÉMÁNT BALÁZS.
Hát, ennyi volt ez a játék. Novemberben az én videómmal indult, és majdnem az én nevemmel is végződött. Cseppet sem vagyok csalódott, mert tudom, hogy Balázsnál remek helyen van a nyeremény, és lesz még lehetőségem bizonyítani. Még az se biztos, hogy egy játékban - de erről majd a megfelelő időpontban :o) Köszönöm mindenkinek, aki támogatott valahogyan, legyen akár fészbukjúzer, email-lel szavazó, kommentelő, buzdító, a reklámozásban segítő; újságíró, aki cikket írt rólam, de nem utolsó sorban a TENSI csapatának, aki pályát adott nekünk, hogy focizhassunk.
Az aranygól Balázsé lett, róla még sokat fogunk hallani, a majdani blogját pedig lájkoljátok, kommenteljétek, a videóit nézzétek és osszátok meg. És akkor álljon itt végezetül Balázs két bemutatkozó filmje (ez blogtörténeti pillanat, nem volt még olyan videó a grafi.blog.hu-n, amiben én nem vagyok benne, de ez ilyen):
